A két évvel ezelőtti bresciai versenyen vetítettek egy bemutatót, hogy a 3 évente mindig más helyszínen megrendezésre kerülő World Model Expo-t 2014-ben Stresában rendezik majd meg. A városról látott és a rendezvényről hallott információk alapján úgy döntöttünk, hogy megyünk. A bresciai versenyen ott lévők közül Géczy Péter és felesége Rita fix tagok voltak, csatlakozott még hozzánk Géczy Zoltán és felesége, végül Takács Krisztián és Dávid Zsolt is. Természetesen feleségem, Aliz is jött velünk.
Mivel ismertem a szervezők jó részét, az út megszervezése is rám maradt.
Először is eldöntöttük, hogy mennyi időt szeretnénk ott tölteni amit a pénztárcánk is megenged. Mivel tapasztalatom szerint a Velence-Milánó autópálya nappal elég forgalmas, éjjel viszont teljesen üres, eldöntöttük, hogy az indulás péntek délután lesz, és közvetlenül az eredményhirdetés után indulunk haza. Így csak egy éjszakára kellett szállást foglalnom. Olasz barátaimnak köszönhetően a kiállításhoz legközelebb eső (20 méter) hotelben sikerült szállást kapnunk így az is eldőlt, hogy ha a kiállítás helyszínén le tudunk parkolni, akkor a kocsival nem fogunk mozogni egész hétvégén. Ez elég fontos volt, mert hiába volt vagy 40 hotel a városban, ekkora embertömegre ez is kevés volt, így volt aki 20 km-re kapott szállást.
A következő lépés volt a megfelelő jármű kiválasztása az úthoz. 8 ember, makettek és csomagok. Ehhez kisbusz kell és ráadásul hosszított, pl a Renault Traffic hosszú változata. Ezzel az a gond, hogy 230 cm széles és 520 cm hosszú, míg az átlag olasz parkoló mindkét irányban kisebb ennél :) Tehát az is eldőlt, hogy szombat reggel addig kell odaérni, míg az olaszok nem ébrednek fel, mert különben nem tudunk parkolni....
A követelményeinknek megfelelő bérautót lefoglaltam Sárváron, és nyugodt is voltam felőle egészen a verseny előtti hétig, mikor kaptam egy hívást, hogy az ügyfél motorhibásan hozta vissza a kocsit és nem lesz kész az indulásra. Ott találtam magam egy megszervezett úttal, kocsi nélkül, tudva, hogy ilyenkor nyáron hónapokkal előre le van foglalva minden autó. Sok telefonálás után végülis Veszprémben a Császár Rentnél találtam meg az autót, amire szükségünk volt. A kocsi a Nissan Primastar hosszú változata és szerencsére lemondták az utat amire ugyanekkor foglalva volt.
Az út nekem egy péntek reggel 6 órás ébredéssel indult, mert 9 órakor vettük át az autót Veszprémben. A hazaút után egy gyors ebéd, majd irány Boba majd Celldömölk. Persze mindkét helyen pakolás és olyan üdítő feladatok vártak ránk, mint a nevezési címkék felragasztása a makettekre. Végül időben, este 6-kor elindultunk. Már csak közel 1000 km várt ránk. Ezt végül minden probléma nélkül teljesítettük. Az ésszerű sebesség megválasztásnak és a beiktatott pihenőknek köszönhetően nem túl korán, de épp az olaszok felébredése előtt, reggel 6 órakor leparkoltunk a rendezvényközpont előtt az utolsó olyan szabad helyen, ahova a kocsi probléma nélkül befért...parkoló probléma megoldva.
Egy gyors reggeli városnézést követően 9 órakor indult a nevezés. Minden nevező választhatott két figura (figura kategóriában indulók) ill egy festékkészlet között. A makettek asztalra pakolásánál már akadtak gondok: kevés volt a hely. Mint később kiderült, sok makettező nem vette figyelembe, hogy az előnevezésnél kérték a makettezőket, hogy ha nagyméretű makettet hoznak, azt jelöljék meg és a méreteit írják le. Az előnevezés során mintegy 800 makettező 3500 munkáját nevezte, ez nagy versenyt vetített előre. A versenyen később láttam 4500-as sorszámot is, ami a nyilvánvalóan létező rontott sorszámok mellett is érdekes szám. A figura kategóriákban érdekes volt a hely szervezés: minden makettező egy-egy fehér vonallal elválasztott kis helyet kapott, amire a munkái ráférnek.
Érdekes volt, hogy az asztalok szintjét jó magasra tették, tehát a makettekre legveszélyesebb kisgyerekek egyszerűen nem érték el a maketteket.
Egy, a kisváros központjában elfogyasztott olasz ebéd után fél 2-kor kezdődött a zsűri eligazítása. Itt lényeges rész volt az, hogy a korábban levélben megkapott alapvető kritériumok mellett részletesebben lefektették az alapokat, amit minden tagnak be kell tartani. Mik számítanak lényeges hibának (pl egy mester diorámánál a sztori hiánya), mik számítanak alapvető hiányosságnak, amivel ha egy makett rendelkezik, nem kaphat díjat. Végülis ezzel a mester és standard kategória szintjét "lőtték" be világosan, mindenki számára.
Volker Bembenekkel és Alberto Melonival egy harcjármű és egy dioráma harcjármű kategóriát zsűriztünk le. A két kategóriában összesen olyan 500 munka lehetett, nem számoltam, asztalhosszban olyan 25 méter volt. A zsűri módszere a következő volt: A legelső kör a kategória gyors végignézése az első körben (Ide tartozott a véletlenül rossz helyre került makettek átrakása stb). Így kialakult egy benyomás a résztvevő makettekről. Az első körben a kategória egyik szélétől kiindulva, egyszerre egy csoport makettet választott ki, legyen pl 10 darab. Ezek közül megbeszélés után a kiválasztották a legjobbakat. Ezekre a második körbe kerülő makettekre egy kis sárga pötty került. miután a kategória legjobbjai így kiemelésre kerültek. Ezeket a kiemelt maketteket aztán a 3 zsűritag egyenként pontozta, úgy, hogy 0-4 pont között kaphatott a makett, egy zsűritagtól. Ezekből a pontokból született a végeredmény pl 12-11 pont arany stb. A teljes pontsort megmutatták nekünk, hogy egyetértünk-e vele. Az így átnézett egyszerű pontsor meglepően jól követte a makettek valós minőségét, tökéletesen használható rendszernek tűnik más versenyekre is.
A zsűrizést tablet segítette, a 3 zsűritag a saját pontja beírása után a végén leokézott eredmény egyből a központi gépbe került, így könnyű volt összesíteni. A két kategória komplett zsűrizésével két és fél óra alatt végeztünk és ebben már benne voltak az utólagos ellenőrzések is a verseny fontos volta miatt.
Azt hiszem, hogy a magyar makettezés egy nagyon nagy sikere, hogy Varga Tiborral együtt két magyar zsűritagot is meghívtak erre a rangos versenyre.
A vacsora kicsit kalandosra sikeredett az érkező özönvízszerű esőnek köszönhetően, de végül némi megázással megoldottuk. Ezt követően elfoglaltuk a szállást, ami a szervezőknek köszönhetően egy a foglaltnál egy fokozattal magasabb helyen, a Villa Mauriceben található teljes felszereltségű apartmanban volt, a versenytől kb 70 méterre. Mondanom sem kell, altatni nem kellett senkit :)
A vasárnap a bőséges svédasztalos reggelivel indult, ami szerintem minden igényt kielégített. Ezután megnéztük a város előtti Lago Maggiore tóban a várostól pár száz méterre lévő Isola Bella szigetét. Felejthetetlen délelőtt volt, a kishajós átkelés is a hullámverésben, ami 5 eurós retúrjegy árával igazán baráti.
Az már-már szokásos olasz étteremben elköltött ebéd után pár fotót készítettem a versenyen a legjobb munkákról, majd kezdődött az eredményhirdetés az auditóriumban, nagy kivetítővel és tökéletes hangosítással. Nagyon jó érzés volt, hogy nagyon sok magyar díjazottat lehetett látni a dobogón. Sajnos kicsit elhúzódott, de ez a verseny nagysága miatt érthető is volt.
A gyors pakolást követően sikerült 7 óra után elindulni. Meglepően kevés volt az autó, egy balatoni hétvégéből kiindulva azt képzeltem, hogy a Milánóba vasárnap este hazaindulók tömegein kell átverekedni magunkat, Ehhez képest bár sokan voltak az úton, így bár lassult a forgalom tempója, de az ésszerűen kivitelezett úthálózat (néhol 2X4 sávos autópálya-szakaszokkal) jól levezette a forgalmat. Milánó után már szabad volt a pálya. Visszafele már gyorsabb volt a tempó, kevesebb pihenővel. Utasaim a hátulról jövő többszólamú horkolásból ítélve jól érezték magukat :) Reggel fél 7-re sikerült is Bobára érnünk, ahol egy gyors reggeli és zuhany után visszavittük a kocsit Veszprémbe, ahol minden probléma nélkül 2104 km futással adtuk át.
Hétfő délre haza is értünk a hétvégére a kölcsönzőben hagyott kis autónkkal, így nekem itt ért véget ez a felejthetetlen hétvége Stresában. Innentől korai fekvéssel igyekeztem bepótolni a két átvezetett éjszakán kihagyott alvásidőt...
Elért eredményeim:
Arany érem:M.A.S. 15 (Mûanyag hajó)
Arany érem: Macharius Vanquisher (Sci-fi jármûvek)
Arany érem: F4U Corsair (Mester repülõ)
Ezüst érem: Airco DH.2 (100 éve tört ki az elsõ világháború különkategória)
Ezüst érem: Ju-88 D-1 (Mester dioráma repülõ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése